A betegek istápolója: virágban az aranyvessző

Az aranyvesszőt a népnyelv nevezi még úgy is, mint erdei aranyvessző, aranyos istáp, aranyos ruta, jágerkender, erősrojt, aranyos istápfű. Talán ennek is köszönhető, hogy sokan keverik össze az aranyesővel, illetve az aranyággal.

Az aranyvessző fajok a fészekvirágzatúak családjába tartoznak, több faja is elterjedt nálunk, így a magas-, a kanadai aranyvessző és az őshonos közönséges aranyvessző is, melyek mind használatosak gyógynövényként.

Az aranyvessző fajok évelő növények, gyökerük jellegzetes gyöktörzsből ered, amely ferde elhelyezkedésű, hengeres, egyszerű. A honos, közönséges aranyvessző szára 20-100 cm magas, ritkásan szőrös, míg az észak-amerikai származású magas- és kanadai aranyvessző nagyobb termetűek, akár 2 m magasra is megnőhetnek. Leveleik szórtan helyezkednek el, a szárlevelek lándzsásak, fűrészes szélűek, szőrözöttek. Az aranyvessző fajok virágzata fészekvirágzat, aminek színe sárga, termésük pedig apró, bóbitás kaszattermés. A közönséges aranyvessző júniustól szeptemberig virágzik, míg a másik két faj virágzása októberig is eltart.

Az aranyvessző fajok drogját virágzó leveles hajtása adja, a közönséges aranyvesszőnek ezenkívül a gyökerét is gyűjtik. A fajok hatóanyagai között vannak flavonoidok, szaponinok és az illóolaj tartalmuk is jelentős, kisebb mennyiségben cseranyagokat, keserűanyagokat és inulint is tartalmaznak.

Hol találhatsz?

A közönséges aranyvessző vadon erdeinkben, erdők szélén, bokros területeken fordul elő. Eredetét tekintve eurázsiai faj, hazánkban elsősorban a Dunántúlon és az ország Keleti területein található.

Ma már szeretik dísznövényként ültetni, ehhez elsősorban az enyhén savanyú talaj alkalmas, a növény víz- és tápanyagigénye egyébként átlagos. Gyakrabban találkozhatunk erdőt-mezőt járva az észak-amerikai eredetű fajokkal: a magas aranyvessző árterek, liget- és láperdők növénye, míg a kanadai aranyvessző magaskórós növénytársulásokban fordul elő.

Szedés, szárítás, tárolás

A közönséges aranyvessző gyökerét ősszel vagy tavasszal kell gyűjteni, méghozzá úgy, hogy a föld feletti részeket eltávolítjuk, majd a gyökereket és gyöktörzset hámozás nélkül megszárítjuk, szabadban vagy padláson. Akkor kész, ha a vastagabb részek is már könnyen eltörhetőek. Ömlesztve, zsákokban kell tárolni.

A virágzó hajtást valamennyi faj esetén virágzás kezdetén kell begyűjteni, legfeljebb 40 cm hosszú szárral vágva. A legjobb alapanyag a vékonyabb virágzó leveles hajtásokból áll, a vastagabb szárrészeket célszerű kerülni, ezek ronthatják a drog hatóanyagtartalmát. A begyűjtött leveles hajtások szárításához kb. 5 cm-es rétegben terítsük szét szabadban vagy padláson a növényanyagot, majd tároljuk papírzsákban a száraz drogot.

Hogyan gyógyít?

Az aranyvessző egyik népies neve az istápfű, onnan ered, hogy már régen is a betegek istápolására, gyógyítására használták. Ez volt a germánok sebgyógyító növénye, az indiánok a mérges kígyó marását orvosolták vele és a középkori füveskönyvekben is tárgyalják hatásait.

A szaponinok és flavonidok jelenléte miatt természetes vizelethajtó hatása van, ezért a vese- és hólyagproblémákkal küzdőknek óriási segítséget jelenthet fogyasztása. A vese- és húgyutak gyulladásos, bakteriális fertőzéses megbetegedéseit kiválóan kezeli, de alkalmas a vesekő, vesehomok kialakulásának megelőzésére is. Karbantartja a májat és az epét is.

Gyulladásgátló hatása van, így a különböző reumatikus fájdalmakra is használható, a menstruációs görcsöket is enyhíthetjük vele. Külsőleg a száj- és garatüreg megbetegedéseit is orvosolhatjuk vele, krónikus ekcéma kezelésére is alkalmazható. Felhasználása nem javasolt a szív- vagy veseműködés elégtelensége esetén. Az aranyvesszőről tévesen azt tartják, hogy szénanáthát okoz. A tudományos kutatások azonban kimutatták, hogy pollenjei túlságosan nehezek ahhoz, hogy messzire szállítsa őket a szél, ezért nem is okozhatnak nyálkahártya-irritációt. Érzékeny egyéneknél azonban a növény érintése bőrgyulladást, kontakt dermatitiszt okozhat.

Így fogyaszd

Teáját úgy kell készíteni, hogy 1-2 kávéskanálnyi száraz növényt 2 dl vízzel leforrázunk, majd állni hagyjuk. Naponta 2-4 alkalommal is lehet kortyolni belőle, használata 2-4 hétnél ne tartson tovább.