A gyógyító gyomnövény: kihajtott a mezei zsuló
Fájdalomra, gyulladásra, szépítésre – használd bátran a békarokkát
Már a neve is különleges, a latin megnevezése a ló és serte szóból ered, nem véletlenül, hiszen a zsurlóknak lószőrre emlékeztető, finom ágai vannak. A népnyelv is sokféleképp hívja, mondják a megjelenése okán bábazsugalynak, békarokkának, békalábnak, cindrótnak, cingrátnak, csikófarknak és macskafarknak is, de sikár, sikárlófő, kannamosó, tálmosó fű névvel is illették, ugyanis hajtásait használták edények súrolására is.
Hol keressük?
Valamennyi növénytől könnyen megkülönböztethető a harasztok törzsébe tartozó zsurló, de egymás között összetéveszthető a sok faj. Létezik ugyanis mocsári, hosszú, óriás, téli és tarka zsurló is. A mezei változat hazánk egész területén megtalálható, főleg a nedves, homokos talajt szereti, nagy számban van folyóvizek mentén, árterületeken, hegyvidékek nedves szántóföldjein. Mivel taposásra törik, a legelőkön nincs tömegesen. A mezei zsurló a mérsékelten vizes területek növénye szemben a mocsári zsurlóval, ami vizesebb helyeken található.
A kicsi fenyőfa
Jellegzetes küllemű növény a mezei zsurló. Évelő, lágyszárú növény, mely kora tavasszal halvány barna spóratermő hajtásokat növeszt. Ez a termőszár el nem ágazó, csúcsán tobozkára emlékeztető, 1-4 cm hosszú füzér képződik, amelyet spóratermő levelek alkotnak.
Ezek a hajtások aztán gyorsan elszáradnak és megjelennek a zöld színű, un. meddő hajtások, melyek 20-40 cm magasra is nőhetnek. Ezek a hajtások kicsi fenyőfára hasonlítanak, az apró, henger alakú levelek örvösen helyezkednek el, 5-10 cm hosszúak és érdesek. Szára üreges. Könnyen összetéveszthető rokon faja a mocsári zsurló, ebben mérgező hatású vegyületek vannak, ezért a gyűjtésnél fontos figyelni milyen zsurlót szedünk le. Megkülönböztetni oly módon tudjuk, hogy a mocsári zsurló spóratartói a zöld hajtások végén vannak, míg a mezeinél külön hajtáson, ami tavasszal tör elő és gyorsan elszárad.
Így gyűjtsd
A zsurló betakarításának ideje július-augusztus. Elágazó, zöld, meddő hajtásait kell szedni, ezt a föld felett lehet vágni vagy törni. Fontos, hogy figyeljünk rá, ne kerüljön gyökérdarab vagy föld a megszárítandó növények közé és a legjobb, ha a forgalomtól távol eső területeken szedjük.
Ajánlott például szántóföldeken keresni, ahol gyomnövényként nagy számban van jelen, így azt is elkerülhetjük, hogy a mocsári változat is bekerüljön a kosárba. A szárakat minél előbb árnyékos, jól szellőző helyen kell szárítani, különben elsárgulnak.
Vérzésre, reumára, vesekőre
A zsurló gyógyhatását már az ókorban is felismerték, Claudius Galenus doktor fedezte fel gyógyászati erejét. Később a XVII. században Nicolas Culpepper angol botanikus készített belőle főzetet, amit vérzések csillapításra, fekélyek és sebek, bőrgyulladások valamint vesekő kezelésére használt. Vizelet hajtó hatását azóta kutatásokkal is igazolták. A népi gyógyítók főként fekélyek, reumás és közvényes panaszok enyhítésére használták. Sokáig Európában csak gyomnövényként tartották számon, népszerűsége a XX. századtól kezdett nőni.
Használjuk bátran a zsurlót, sok gyógyerőt rejt. Készíthetünk belőle fürdőt, borogatást és teaként is fogyaszthatjuk. Külsőleg ízületi bántalmak kezelésére jó, vizelethajtó, főleg húgyhólyag gyulladás esetén illetve vesekő képződés gátlására alkalmazható, de javallt köszvényeseknek is. Görcsoldásra kiváló megoldás forró ülőfürdőt venni és közben meleg zsurló teát kortyolgatni. Elkészítéséhez 1 kanál mezei zsurló hajtást 3 dl vízben 5 percig főzünk, 15 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. A fürdőhöz 3 maréknyi szárított hajtást 1 liter vízzel leforrázunk és szűrés nélkül a fürdővízhez öntjük.
Külsőleg és belsőleg alkalmazva testszövet erősítő hatása is van, ha pedig ezzel mossuk a hajunkat fényes lesz és a töredezett hajvégekre is jótékonyan hat, javítja a bőr, a csontok, a körmök állagát. Ha borogatást készítünk belőle, az jótékonyan hat a varas, gennyesedő bőrkiütésekre, körömágygyulladásra, fekélyes lábra. Ha pedig öblögetünk a zsurlófőzettel, a nyálkahártya gyulladást gyógyíthatjuk általa. Fontos azonban, hogy a szív- és vesebetegségben szenvedőknek nem ajánlott a fogyasztása.