A gyógynövénygyűjtés szabályai

A polgári törvénykönyv szerint a gyűjtésre alkalmas terület tulajdonosát megilleti a birtoklás, a használat és a hasznok szedése, valamint a rendelkezés lehetősége. A használat és a hasznok szedésének jogából következik egyebek között az is, hogy az adott területen található gyógynövény (vadgyümölcs, gomba is) a terület tulajdonosáé. A rendelkezési jog alapján a tulajdonos a föld birtoklását, használatát, a hasznok szedésének a jogát teljesen, illetve korlátok között átengedheti. A gyűjtéssel hasznosított terület és a gyűjtés időpontja kapcsán a polgári törvénykönyv, a természetvédelmi, valamint a helyi rendelkezések irányadók. A vadon termő gyógynövény gyűjtése erdei haszonvétel. A gyűjtésre alkalmas erdei tisztások, erdőszélek is a gyűjtés helyének részét képezik.

Egyéni szükséglet: 2 kg/fő/nap

Az állami erdészet kezelésében álló, de nem védett természeti státusszal rendelkező területen (amennyiben jogszabály másképpen nem rendelkezik) személyenként és naponta legfeljebb 2 kg gyógynövény gyűjtése minősül egyéni szükségletnek. Az egyéni szükséglethez történő gyűjtéshez engedélyre nincs szükség, de fontos tudnivaló, hogy az egyéni szükségletre gyűjtött gyógynövény nem hozható kereskedelmi forgalomba! Magánterületen az egyéni szükséglethez történő gyűjtéshez is a terület tulajdonosától, kezelőjétől  vagy hasznűlójától engedélyt kell kérni.

Az egyéni szükségletet meghaladó (akár kereskedelmi célú) gyógynövény gyűjtéséhez a nem védett természeti státusszal rendelkező területen az állami erdőgazdálkodótól előzetes írásbeli hozzájárulást kell kérni. A gyűjtési engedély általában az illetékes kerületvezető erdésztől szerezhető be. A rendelkezési jogból eredően az engedély kiváltásának költsége erdészetenként (tulajdonosonként) eltérő lehet.

Gyűjtés védett természeti területeken

A gyűjtésre alkalmas terület védettségi státuszáról tájékozódhatunk a nemzeti parki igazgatóságok Természetmegőrzési Osztályaitól, a természetvédelmi hatóságtól, a kerületvezető erdésztől, de tájékozódhatunk a Természetvédelmi Információs Rendszer közönségszolgálati moduljának internetes felületén is.

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény szerint védett természeti terület a nemzeti park, tájvédelmi körzet, (fokozottan védett) természetvédelmi terület, a természeti emlék.  Védett természeti területnek minősülnek a Natura 2000 térségek is.

Védett természeti területen a gyógynövény gyűjtéséhez mindig engedélyt kell kérni, az egyéni szükségletet (2 kg/fő/nap) nem meghaladó mennyiség esetén is! A nemzeti parki igazgatóságok hatósági jogkörrel nem rendelkeznek, tehát kereskedelmi célú gyűjtésre nem adhatnak ki engedélyt. A kérelmet a területileg illetékes természetvédelmi hatósághoz (Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztálya) kell előterjeszteni (ügyfélkapun, postai úton vagy személyesen). Helyi jelentőségű védett természeti területen a tevékenységgel érintett település (kerület) jegyzője az illetékes természetvédelmi hatóság.

Az engedélyezési eljárásért külön jogszabályban meghatározott igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. (A természetvédelmi hatóság csökkentheti/elengedheti ezt a költséget, ha azt a természetes személy kereseti, jövedelmi és vagyoni helyzete miatt nem tudja megfizetni.) A hatóság a nemzeti parki igazgatóságok adataira támaszkodva dönt az engedély megadásának feltételeiről, avagy az elutasításáról. A gyűjtésre szóló engedély (határozat) megadásakor a hatóság az érintett területeket és a begyűjteni kívánt mennyiséget egyaránt korlátozhatja. Az engedély kizárólag az abban tételesen felsorolt fajokra és területekre vonatkozik. A hatóság értesíti az illetékes természetvédelmi őrszolgálatot a gyűjtés engedélyezéséről, és általában azt is előírják, hogy a kiadott engedélyt a gyűjtés során a helyszínen is be kell tudni mutatni. A hatósági döntés (engedély) birtokában kérhetjük a védett státuszú területet kezelő állami erdészettől a gyűjtési engedélyt. Ha a gyűjtésben más személyek is közreműködnek, azok személyi adatairól még a gyűjtés előtt értesíteni kell a természetvédelmi őrszolgálatot. A terepi ellenőrzéskor kérhetik a hatósági engedély másolatát, valamint a személyazonosító okmányokat.

A gyűjtési időszak végén a gyűjtött mennyiségekről adatot kell szolgáltatni a természetvédelmi hatóságnak. A nyomonkövethetőséghez a gyűjtőnek, (felvásárlónak, feldolgozónak) egyaránt érdeke a gyűjtési napló vezetése, naponként feltüntetve a gyűjtők nevét, a gyógynövény mennyiségét, a gyűjtés helyét.

Biztonság és fenntarthatóság

Fontos, hogy a gyűjtött gyógynövények ne szennyezett területről származzanak. Forgalmas útvonalaktól, legalább 500 métert kell tartani. Kerülni kell a gyűjtést a szemétlerakó helyek közelében, a folyamatosan legelőnek használt területeken, valamint a vasúti töltés mentén és az ipari övezetben. A talajok nehézfémszennyezettsége is kizáró tényező, mert egyes gyógynövényfajok megkötik azokat.

Védett természeti területen kötelező betartani a természetvédelmi hatóság gyűjtésre vonatkozó előírásait, különösen az esetleges korlátozást (mennyiségi, területi stb.). Nem védett természeti területen is figyelembe kell venni a korábbi gyűjtések élőhelyre gyakorolt hatását, a gyógynövény életformáját (egyéves, kétéves, évelő), a keresett növényi rész átlagsúlyát. Ennek hiányában ugyanis előfordul, hogy „túlgyűjtik” az adott fajokat. A szakszerű gyűjtéshez a területre vonatkozó térképekre van szükség. A gyűjtés fenntarthatóságának egyik biztosítéka a termőhelyek évenkénti váltogatása. Kerülni kell a teljes állomány begyűjtését, az adott gyógynövényfaj szaporodásához, megújulásához az egyedek 20-30%-át érintetlenül kell hagyni. A gyűjtést úgy kell végezni, hogy a tevékenység a terület legkisebb bolygatásával járjon, továbbá a gyűjtés az élő szervezeteknek csak használati célnak megfelelő részeire irányulhat. A gyűjtőknek gyűjtés, azt követő feldolgozás, termék-előállítás során fokozottan ügyelni kell az alapvető higiéniai követelmények betartására: védőruházat, használt eszközök és gönygyölegek fertőtlenítése, különös tekintettel a jelenleg érvényben levő járványhelyzetre. 

Egyszerűsítés a gyógynövénygyűjtésért

A hazánkban gyűjtött gyógynövények élőhelyei általában a munkanélküliséggel jobban sújtott körzetekben találhatók, gyűjtésük tehát hozzájárul az ottani lakosság megélhetéséhez. Az idényszerű gyűjtésben mintegy 5-8000 ezer fő vesz részt. A gyógynövénygyűjtéshez napjainkban ma nem szükséges szakképesítés, azonban a rendszerváltoztatás előtt gyűjtői igazolványt kértek a tevékenységhez. Gyógynövénygyűjtés lehetséges magánszemélyként, őstermelői (az agrárkamarai bejegyzéshez szükséges a gyűjtési engedély) és vállalkozói tevékenység keretében is. A Gyógynövény Szövetség és Terméktanács intézkedésének megfelelően magánszemélyek esetében egyszerűbbé vált a gyűjtött gyógynövény felvásárlónak történő átadása: a vadon gyűjtött gyógynövény magánszemély által – nem egyéni vállalkozóként vagy nem mezőgazdasági őstermelőként – felvásárlónak történő értékesítéséből származó bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek.  

Az adót (jelenleg az adóalap 15 százalékát) kifizetéskor a felvásárló állapítja meg és vonja le. A kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó és járulékok bevallására, megfizetésére az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon és határidőre – a magánszemélyhez nem köthető kötelezettségként – a felvásárló vallja be és fizeti meg. E gyűjtők esetenként maguk váltják ki a gyűjtési engedélyt, de gyakoribb, hogy ezt a felvásárlók megteszik helyettük.

Természetvédelmi őrszolgálat

Az állami természetvédelmi őrök a nemzeti parki igazgatóságok Természetvédelmi Őrszolgálatának tagjai, kormánytisztviselők, rendészeti feladatot ellátó, intézkedésre jogosult, egyenruhával, szolgálati igazolvánnyal, jelvénnyel és önvédelmi célú szolgálati maroklőfegyverrel fölszerelt hatósági személyek. Alapvető feladatuk a természeti értékek és területek hatósági őrzése. Folyamatosan véleményezik és ellenőrzik a védett területeken megvalósuló gazdálkodást, és hatósági jogkörben az engedélyhez kötött tevékenységeket. Az engedély nélkül gyűjtőket helyszíni bírsággal, szabálysértési följelentéssel, legsúlyosabb esetben a bűncselekményt elkövetők följelentésével szankcionálják. Jogszerű intézkedésükkel szembeni ellenszegülés esetén pedig kényszerítőeszközt alkalmazhatnak annak megszüntetésére.

Szöveg és fotók: Lakatos Márk