Kovács Imre titka: „Sosem én kerestem a piacot, az keresett engem”
Kovács Imre igazi egyéniség, ráadásul meglehetősen harcos alkat.
Hosszú pályafutása alatt három újrakezdést élt meg (az önmagát felépítő mezőgazdasági vállalkozó életében ez bizony könnyen megtörténik...), de ő mindig megtalálta a kivezető utat. Végül a gyógy- és fűszernövény-termesztés lett az élethivatása. Az ágazat hazai doyenje most nyugalomba vonul, mert annyi dolgos évtized után úgy érzi: eljött a pihenés ideje.
Kovács Imre a biofarm bejáratánál – forrás: Silvestris Biofarm
Cégét, a Kovács Biofarm Kft.-t két évvel ezelőtt megvásárolta a hasonló tevékenységű körű Silvestris & Szilas Kft., melynek menedzsmentje a szakembertől azt kérte: mostanáig maradjon ügyvezetőként, vigye tovább a teljes átvételig volt cége ügyeit, mely immáron a Silvestris Biofarm Kft. nevet viseli. Ez megtörtént, s Kovács Imre hamarosan minden téren kilép a vállalkozásból, hogy idejét unokáinak és kedves szenvedélyének, a vadászatnak szentelhesse.
Nem volt kérdés, merre indul tovább
Imre földműves szülei révén a mezőgazdaságban nőtt fel, így amikor eljött a pályaválasztás ideje, egy percig sem volt kérdés, hogy merre indul tovább. A gyöngyösi mezőgazdasági szakközépiskolába jelentkezett növénytermesztő-állattenyésztő szakra, végül ebből is szerzett technikusi oklevelet. Ez után Szarvas, az öntözés-meliorációs mérnöki kar következett, s a diploma megszerzése után előbb szülőfaluja, Poroszló termelőszövetkezetében helyezkedett el, majd a sorkatonai szolgálat és a nősülés után a hatvani állami gazdaságnál kapott munkát. Gépüzemeltetés-szervezőként kezdte itteni pályafutását, majd miután főnökei ösztönzésére 1990-ben elvégezte Gödöllőn a vállalat-szervezési agrármérnök szakot, előbb főágazatvezetővé, aztán növénytermesztési főmérnökké nevezték ki. Egészen a rendszerváltásig dolgozott, dolgozhatott itt, amikoris szétverték a termelőszövetkezeteket, illetve elsőként az állami gazdaságokat, mondván, nincs szükség rájuk. S ahogy az lenni szokott, először mindenhol a vezetőséget rúgták ki – így történetünk főszereplője kollégáival együtt az utcára került. S ami a legrosszabbnak látszott ebben a helyzetben, hogy esélyük sem maradt az elhelyezkedésre, hiszen akkor tele volt az ország munka nélkül maradt mezőgazdászokkal.
Sokaknak nyújtott szakmai inspirációt Kovács Imre birodalma. Balról a második a házigazda, mellette Dr. Oross Dénes, a Silvestris & Szilas Kft. agrár igazgatója, a Silvestris Biofarm Kft. ügyvezetője – forrás: Silvestris
Így lett vállalkozó. Előbb két kollégájával közösen céget alapított, majd miután nem működött úgy a dolog, ahogy kellett volna, egyedül haladt tovább az úton. Sok mindent kipróbált, végül a fűszer- és gyógynövény-termesztés hozta meg számára a vágyott egzisztenciális biztonságot. Először cickafarkfüvet termelt, s a megrendelő elégedett volt a termékkel – ez hozta magával a többit.
– A Herbária elődjéről van szó, melynek illetékese vette fel velem a kapcsolatot, hogy termelnék-e német piacra? – idézte fel Kovács Imre. – Hát persze, hogy igent mondtam, hiszen erre vártam. Akkor még a megszárított anyagot kisbálázóval báláztuk be, de ma már szecskázni kell és big-bag zsákba csomagolni, szóval változott a technológia. Az első sikereket követően jött az újabb megkeresés: nem termelnék-e citromfüvet is? Először azt válaszoltam, hogy még soha nem próbáltam, de ennek ellenére igent mondtam. Csodák csodája, működött! Utána azzal jöttek, hogy hát jó lenne a borsmenta is... Aztán az édeskömény. De nem a gumójáért, hanem csakis a terméséért, a magjáért, ami tea-alapanyag, csakúgy, mint a többi. Lényegében mindent a német piac vásárolt fel. A németek nagyon komolyan veszik a biogazdálkodást, a vegyszermentességet, az egészségtudatos életet, sokkal tudatosabbak, mint mi, magyarok. A gyógynövények felhasználásának Németországban jelentős múltja és komoly hagyománya van.
A gyógynövény-termelés mellett belépett a fűszernövény is
A hatvani mezőgazdasági mérnök előtt jó minőségű termékeinek köszönhetően kinyílt a világ, újabb német partner jelentkezett, a Junghanns GmbH. A cég kakukkfüvet és oregano-t akart termeltetni, s olyan nagyon nem kellett „erőszakoskodniuk"... Ezzel nyitott a fűszernövény szegmens felé is Kovács Imre vállalkozása és kialakult a máig érvényes termelésszerkezet.
A kis növénykéket hidropóniás technológiával nevelte fel a kívánt fejlettségi szintig – forrás: Kovács Imre
– Cickafarkfű, citromfű, oregano, kakukkfű, édeskömény és menta – ezek a gyógy- és fűszernövények maradtak végig a szortimentben (no és a dohány), mindösszesen 130 hektáron, melyből 50 hektár volt a saját tulajdon, a többi pedig bérlemény – árulta el a most nyugalomba vonuló ügyvezető. – Mindig hosszú távú bérleti szerződéseket kötöttem, hiszen az évelő gyógy-, illetve fűszernövények 4-5 évig vannak egy helyen.
Kovács Imrét kérdeztük arról is, mi lehet egy vállalkozás sikerének titka. Az átlagember általában azt gondolja, jön egy jó ötlet, valamiféle megvilágosodás és arra kell építkezni. Biztos ez is egy módja az életképes vállalkozásnak, de Imre útja éppen ennek a fordítottja volt: a piaci szükségletek formálták a cégét olyanná, amilyenné végül lett.
–Sosem én kerestem a piacot, hanem a piac keresett meg engem – szögezte le. – Úgy vélem, látták, milyen árut termelek és egyik vevő adta az információt a másiknak. A gyógynövények 90 százaléka ekkor is Németországba ment, belföldre csak elenyésző mennyiség, mindössze 10 százalék került. Az sokat jelentett, egyfajta hozzáadott értékként jelent meg, hogy vegyszermentes termesztést folytattam. Persze, lehetne azt mondani, hogy könnyű dolgom volt, hiszen ezeknek a növényeknek nincsenek is kártevői. Nos, kérem, ez igen nagy tévedés! Vannak kártevőik, de biokörülmények közt is termelhetők. Ezek közül például azt tudom megemlíteni, hogy ebben a rendszerben más a növények térállása, szellősen, levegősen kell ültetni őket, hogy járhasson közöttük a szél és ne legyen esélyük a gombabetegségeknek!
A szükséges palántákat saját maguk állították elő – forrás: Kovács Imre
– Valamint arról se feledkezzünk meg, hogy ezekre a növényekre jellemző az, hogy május végére szinte készen vannak – folytatta. – S a kártevők jó esetben még csak akkor kezdenek ébredezni a téli álomból. E növényfajok többsége, ahogy mondtam, évelő, s ahogy a hó elolvad (ha esik egyáltalán, mert egyre kevésbé van benne részünk), gyakorlatilag azonnal növekedni, fejlődni kezdenek és például a kakukkfüvet már május elején lehet vágni. Az nyitja a sort, ami folytatódik a többivel – mire a kártevők akcióba lendülnének, ezeket javarészt már betakarítottuk. Megjegyzem, a klímaváltozás és az enyhe telek mindinkább megnehezítik a dolgunkat. Nemcsak a növények, hanem sajnos, a kártevők is egyre korábban ébrednek. Ha olyan az évjárat, már a virágzáskor megjelennek, egy 20 hektáros cickafark-ültetvény odavonz mindenféle rovart, mert már fél kilométerről érezni az illatát.
Nem megy egyik napról a másikra
Imre arra is felhívta a figyelmünk: ha valaki biogazdálkodásra adja a fejét, az nem úgy történik – nem is történhet – hogy akkor most húzunk egy cezúrát és jövő évtől biotermelők vagyunk.
– Ez elkötelezettség és kötelezettség egyszerre. A teljes termelési metódus, a szemlélet, már a tervezés, az egész életpálya komplex rendszert kell, hogy alkosson – fogalmazott Imre. – Például amikor elkezdtem, én már előre gondolkodva, 10 méter szélességben, 4 akácfasorral ültettem körbe a saját tulajdonú földjeim. Ennek két fontos funkciója van. Az egyik, hogy csökkentse a mellettem lévő földekről a kemikáliák besodródását az én területeimre, a másik pedig, hogy kiváló élőhelyet kínálnak a fák nemcsak a méheknek, hanem a kártevőink természetes ellenségeinek is. Így például a katicabogárnak, mely elpusztítja a levéltetveket. Ráadásul a polifág rovarok és a madarak számára is búvóhelyet nyújt az akácos. Rendszeresen odajártak a vándoroltató méhészek is... Az akácfák közé pedig kakukkfüvet is ültettem, amit szintén kedveltek a beporzó rovarok. És hát ez a növényeknek jó. Kialakul egyfajta egyensúly néhány év alatt és egy idő után már nem fordul elő az, hogy a levéltetű a szívogatásával tönkreteszi a növényeket. Ha megtelepszik, mondjuk, a fénybogár, vagy valami más, akkor annak a természetes ellensége is elszaporodik ott és irtja, pusztítja a nem kívánatos rovart. Át is tud telelni, „védelem alatt áll", nem úgy, mint a konvencionális termelésben, ahol évi két-háromszor mindet lefújjuk rovarölővel...
A termelés, különösen a betakarítás gépesítése nagy fokú kreativitást igényelt Kovács Imrétől, de végül mindenre talált megoldást – forrás: Kovács Imre
Kovács Imre hozzáfűzte, mivel Kápolnán is homoktalajok vannak, a homokfúvásokkal, a deflációval is küzdeniük kell a termelőknek, amiben szintén segít az akác. Az óvintézkedések pedig sikerre vezettek.
– Engem 23 éven át ellenőrzött a Biokontroll Hungária és a 23 év alatt egyszer sem esett meg velem az, hogy a Biokontroll megvonta volna tőlem a biotanúsítvány használatát, vagy akárcsak büntetéssel, esetleg eltiltással szankcionált volna – mondta büszkén a gyógynövénytermelő. – Pedig igen, a biotermelés sokkal összetettebb, jóval nagyobb odafigyelést és türelmet igényel a konvencionálishoz viszonyítva.
A szakember szerint a hazai gyógynövény-termesztők sajnálatos módon, nincsenek megfizetve. A klímaváltozás miatt egyre kevesebb termés takarítható be, s a kevesebb termés nyilvánvaló módon csökkenő bevételt jelent. Miközben a szektor változatlanul kézimunka-igényes: ő már március végén kapáltat a gyógynövényesben.
Az energiaköltségek fixen a leghangsúlyosabbak
Hozzátette: a gyógynövények termelési költségének ma 70 százalékát az energia- és a munkaerő költség teszi ki. Az energiaköltségek fixen a hangsúlyosabbak. Ehhez képes viszont nagyon ingadozó a felvásárlási ár. Ám ez sajnos, igaz a többi növénykultúránál is... Hogy mi ennek az oka? Elmondta.
Évről-évre ugyanazok az emberek jöttek dolgozni a földekre – kölcsönös volt a bizalom – forrás: Kovács Imre
– Emlékszem, jöttek, termeljek mentát. Egész jó árat ígértek, elpalántáztam. Amikor már ment a szekér, mások is nekiálltak – ez aztán lehúzta az árat. Veszteséges lett a termelés, akkor meg mindenki kiszántotta. Én hagytam, megint volt pár jó évem. Aztán újra felfutott a kínálat, újra bezuhantak az árak, megint kivágták a többiek. Én mindig maradtam, de az árak hullámzása persze, engem is megcsavart. Mégis azt mondom: szerencsés voltam. Hogy miért? Mert valami mindig kellett, valamire mindig szükség volt – és ez a lényeg – szögezte le a férfi. – Ez a szektor minden nehézség ellenére komoly piaci lehetőségeket kínál annak, aki bele akar fogni a termelésbe. Ezekkel a növényekkel ma kevesen foglalkoznak, pedig Magyarországon az éghajlat és a talaj is nagyon alkalmas rá. A legfontosabb, hogy az energiaköltségeket minimalizáljuk, a mesterséges szárításba be kell kapcsolni a napenergia hasznosításán alapuló megoldásokat. Annál is inkább, mert mi akkor használjuk fel a legtöbb energiát, amikor egyébként a napsugárzás a legerőteljesebb. Öntözéssel a termelt növények mennyiségét és minőségét biztonságosabbá lehet tenni. Az alapfeldolgozás során keletkező, de még értékes mellékterméket pedig hasznosítani kell takarmányként, vagy gyógyszerként az állattenyésztésben.
Az élőmunkaerő költsége most ugyancsak a duplájára nőtt, ezért e vonatkozásban a munkafolyamatok minél nagyobb arányú gépesítése, automatizálása a legfontosabb. El kell indulni a robotizáció útján, ami nemcsak költséghatékonyság szempontjából lenne üdvös, hanem azért is, mert a technológia alkalmazásával kiküszöbölődnek az emberi tévedések is. A gép nem hibázik, az ember igen. Azt gondolom, ezekkel a lépésekkel nyereségesebbé tehető a gyógynövénytermelés – mondta végül Kovács Imre, aki a jövőben, immár nyugdíjasként unokáira szánna sokkal több időt, mint eddig; emellett túrázna, fürdőket látogatna és szenvedélyének, a vadászatnak hódolna.
Forrás: Kovács Imre titka: „Sosem én kerestem a piacot, az keresett engem” - Agroinform.hu