Szívünk barátja, a galagonya

Gyógynövényként régóta számon tartják a galagonyát. És bár hagyományos alkalmazása és népi gyógyászatban betöltött szerepe nagyrészt fedi egymást, ma már hatásával és alkalmazásával kapcsolatban sok naprakész információ van birtokunkban.

Gyógynövényként kereskedelmi forgalomban két galagonya faj van, az egybibés galagonya és a cseregalagonya. Mindkét faj elterjedt és gyűjthető Magyarországon, számos kutatás, szakirodalom és monográfia ezeket a fajokat, illetve hibridjeiket jelöli meg, a galagonya drog forrásaként. Így gyógyászati célokra a virágzás kezdetén levő virágzó leveles hajtásvégeit, valamint a teljes érés előtt álló terméseit gyűjthetjük és használhatjuk a megfelelő feldolgozási lépések után.

Hol találjuk, hogyan ismerjük fel?

Az egybibés és cseregalagonya küllemre igen hasonló, tövises cserjék, kis termetű fák. Leveleik szórtan helyezkednek el ágaikon, levélszélük karéjos-szeldelt, virágzatuk dús, bogas-sátor virágzat, fehér ötszirmú virágokkal, amelyek májustól nyílnak, a magházból virágzás után gömbölyded-hosszúkás pirosas csontáralma fejlődik. Megkülönböztetni a két fajt levelük, virágzatuk és termésük alapján tudjuk: az egybibés galagonya levele mélyen szeldelt, háromkaréjú, a levélcsúcs közelében fogazott, a levélfonák kékeszöld, az érzugokban szőrös, a portokok sárgák, a virágokban egy görbült bibeszál látható, amelyből egymagvú csonthéjas termés fejlődik később. A cseregalagonya levele ezzel szemben csak felső részén karéjos, egyenlőtlenül fűrészes, mindkét oldalán szőrökkel fedett, a portokok bíbor színűek, virága két bibeszálat tartalmaz, melyekből egy csontárban két mag fejlődik.

A galagonya fajok élőhelye is eltérő: az egybibés galagonya az egész országban elterjedt síkságokon és dombvidékeken, hegyi bokorerdők, homokpuszták, ligetek, szántóföldek menti területek növénye, míg a cseregalagonya hegy- és dombvidékeken fordul inkább elő, füves lejtőkön, cserjésekben, erdőszéleken, karsztbokoredőkben, bükkösökben, tölgyesekben. A talaj minőségére nem érzékenyek: a vékony termőrétegű, köves talajokon találkozhatunk velük.

A közeli rokonfaj, a Magyarországon honos fekete galagonya gyűjtése védettsége miatt nem megengedett, a gyümölcséért hasznosított fajok (amuri, keleti, kínai galagonya, stb.) gyógyászati értékéről kevés adat áll rendelkezésre, gyógynövényként ezeket nem használjuk. Más európai országokban az ötbibés és azaról galagonyát is használják drogelőállításra.

Hogyan, mikor gyűjtsük a galagonyát?

A virágos hajtásvégeket virágzás elején kell gyűjteni, amikor a virágzatokban az első bimbók kinyílnak. Fontos, hogy a gyűjtést kíméletesen végezzük: ne törjük, vágjuk le a nagyobb ágakat, hanem metszőollóval vagdossuk le azokról a virágos hajtásvégeket. A termések gyűjtésének ideje nyár végén-ősszel van, amikor azok már piros színűek, de még nem kezdtek el megpuhulni. A puha termés később berohad, nem szárítható. A gyűjtést a reggeli órákban végezzük, napos időben.

A gyors, kíméletes szárítás főleg a virágos hajtásvégek feldolgozásakor fontos: árnyékos, szellős helyen terítsük ki a növényanyagot és lehetőleg ne forgassuk szárítás alatt, agy elkerülve a levelek, virágok törését. A termések kevésbé érzékenyek, árnyékos, helyen kiterítve, vagy szárítóberendezésben 60-70°C-on száríthatóak. A száraz virágok vajsárga színűek, a levelek zöldek, a termések lilás-piros színűek szárazon. Kb. 5-5,5 kg friss hajtásvégből, 2-3 kg termésből nyerhető 1-1 kg galagonya drog.

Kertünkbe, vagy ültetvénybe is telepíthetünk galagonyát. Ehhez 1-2 éves magoncokat, vagy idősebb növényekről szedett gyökérsarjakat használjunk. A sor- és tőtávolság 5-6x1,5-2 m, teljes termést kb. a negyedik évtől adnak a fák.

Hatóanyagai és hatása

A galagonya drogok fő hatóanyagai flavonoid vegyületek és procianidinek, melyek összetétele eltérő a növényi részekben. A virágos hajtásvég 1,5-2,5% flavonoidot (vitexin, hiperozid, rutin) és kb. 2,5 prociandint tartalmaz. A termések ezenkívül triterpéneket (urzolsav, krategolsav) és kisebb mennyiségben flavonoidokat, prociandineket tartalmaznak.

A népi gyógyászatban gyógyteaként elkészítve szívfájás, szapora szívverés és magas vérnyomás kezelésére használták, de köszvény ellen is hatásosnak tartották. Mára bizonyítást nyert a galagonya kivonatainak számos biológia ihatása, így a pozitív inotróp (szívösszehúzódás erejét fokozó), antiaritmiás (szívritmuszavart megelőző), a szív ingerlékenységét mérséklő, koronáriakeringést fokozó, vérnyomást csökkentő, erek állapotát javító és a plazma lipidkoncentrációját mérséklő hatása. Alkalmazása főként időskori szívgyengeség, szívelégtelenség, szívritmuszavar kezelésére ajánlható.

Tudnivalók alkalmazásával kapcsolatban

Biztonságosan alkalmazható enyhe hatású gyógynövény a galagonya, mellékhatásként csupán enyhe tünetek jelentkezhetnek: emésztőszervi panaszok, kipirulás, szédülés, fejfájás. Az erős hatású szívglikozidokhoz képest is kiemelendő biztonságos alkalmazhatósága: terápiás tartománya széles, az esetleges adagolási hibák nem járnak veszéllyel, a vesefunkcióra nem veszélyes és hashajtókkal, diuretikumokkal is biztonságosan alkalmazható. Szívglikozidokkal együtt alkalmazva fokozhatják azok hatását, de farmakokinetikai paramétereiket nem befolyásolják. Szívglikozidokkal történő egyidejű fogyasztása esetén a kezelőorvossal mindenképp egyeztetni kell.

A maximális hatás kialakulásához legalább 6 héten át folyamatosan szedni kell készítményeit, legyen az tabletta, kapszula, tinktúra, vagy szárított gyógynövény, tea. Ha a panaszok nem múlnak, vagy lábödéma alakul ki alkalmazása közben, orvoshoz kell fordulni. Szoptatás alatt biztonsággal fogyasztható, a rendelkezésre álló eredmények alapján a magzatra sem jelent veszélyt alkalmazása.

Napi ajánlott dózisa nehéz fizikai terhelés okozta szívelégtelenség, nehézlégzés (NYHA II. stádium) esetén: 5 g száraz drog, vagy 150-900 g száraz kivonat, ami hozzávetőleg 30-170 mg prociandint és 4-20 mg flavonoidot tartalmaz.